Itt van az osz, itt van ujra

Itt van az osz, itt van ujra, avagy egy kellemes delutani seta a szigetvari varnal...

A good old stroll after a huge family meal, what else can one ask for - a beautiful autumn afternoon at Szigetvar...

ITT VAN AZ ÕSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az õsz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szeretõ anya.

És valóban õsszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szemébõl is látszik, hogy csak

Álmos õ, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ûlj le mellém,

Ûlj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergõ természetet.