A gyerekek a múlt héten egy napközis táborban voltak, így naponta majdnem három órán keresztül azt csináltam, amit csak a kedvem tartott. Egyik nap úgy tartotta, hogy a bevásárlóközpont nyugtató hűvösségét feladva kimerészkedjek a nem annyira hűvös 44 fokba és felfedezzem Guadalupé-t, no nem a szentet, hanem a várost.
Guadalupe területe Phoenix és Tempe városok közé ékelődőtt, a két város szép lassan körülölelte a századforduló körül alapított települést.
A város őslakosai, a mexikóból menekült Yaqui indiánok a mai napig ápolják tradicióikat, húsvétkor nagy körmenetet tartanak, amikor sajnos nem szabad fotózni.
A népesség másik fele az itt letelepedett spanyol ajkú bevándolrókból áll, többségében mexikóiak.
A Wikipedia oldalain részletesen olvashattok a népesség alakulásáról itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Guadalupe,_Arizona
Először a templomhoz mentem, azt remélve, hogy be tudok menni lefotózni a falfestményeket, de sajnos senkit nem találtam ott. Egy jó fél óra lődörgés és kb. ugyanennyi liter vízveszteség után a főutca felé indultam. Itt beszédbe elegyedtem két férfival, akik munkára vártak az út mellett, az árnyékban. Megkérdeztem tőlük, hogy lefotózhatom-e őket, mire azt felelték, hogy ha megér nekem az egy dollárt, akkor igen. Mivel a fényképezőgépen kívül más nem volt nálam, vissza kellett mennem a kocsihoz, hogy összeszedjek pár dollárt és még egy üveg vizet magamhoz vegyek. Lejjebb olvashatjátok, hogy miket tudtam meg Carlos-tól (nevezzük őt így), és egy tűzoltóparancsnoktól, akit a tűzoltóság előtt szólítottam le...
Guadalupe az udvarban:
Az utcanevek csak spanyolul vannak kiírva:
Katolikus templomok:
Bár nagy a szegénység, a kiskertek gondozottak a hátsó udvarban:
buszmegálló:
falfestmények egy bolt oldalán:
Carlos és barátja munkára várva:
Carlos elmesélte, hogy elhagyta a felsége és most a baratnője is kirúgta, ezért van az utcán. Munkát keresne, de valaki visszaélt az adataival, persze még az sem segít, hogy büntetett előéletű...
Azt is megtudtam, hgy múlt héten elment a feleségéhez és a gyerekeihez, és megpróbálta megölni magát előttük, de inkább a padlóba lőtt és sírt... De ne aggódjak, mert a pisztolyt beledobta a kanálisba. Szerinte jó dolog, hogy festmények díszítik a falakat, mert így nem firkálják össze graffitisek. A német papot nem szereti sem ő sem az őslakosok nagy része, így a legtöbben az út baloldalán elhelyezkedő templomba járnak.
A mexikói stílusú piactér a város szélén helyezkedik el, az üzletek a falon belül vannak, az udvarra néznek. Két óra séta után már a kiszáradás határán voltam, így gyanútlanul bementem egy üzletbe vizet venni. Még jó, hogy tudok sapnyolul vizet kérni...
Bár a tűzoltóparancsok azt mondta, hogy a környék nem veszélyes, és legtöbbször orvosi esetekhez hívják őket, nem bírtam nem észrevenni a két cm vastag golyóálló üveget a trafikosnő előtt. Meg is kérdeztem tőle, hogy ez az-e, amire gondolok, és a válasza nem nyugtatott meg: sok a fegyveres rablás, így ha nem lenne golyóálló üveg, ő nem dolgozna itt. Ennél a pontnál gondolkodtam el azon, hogy esetleg mégsem volt annyira jó ötlet egyedül sétálgatni a gyakorlatilag üres utcákon...
Még több falfestmény:
A bolt, ahol mindent lehet kapni:
Hazafelé menet bekopogtattam a templom irodájába, de itt sem találtam senkit, aki megmutatta volna nekem a templom belsejét :(
