2011. november 22., kedd

gesztenyetorta - habos kave - baratkozas

Na kinek van a legjobb munkaja? na kinek? hat nekem! Frissen sutott tortaval es finom kaveval varnak, kedves gyerekek olvasnak nekem Annaespetit, anyaval megvitatjuk a Szep Lak cikkeit :) Az meg csak hab a tortan, hogy a fotok atadasat csak a Villa Bagetell-be tudtuk megszervezni ;)




Irorszag-Magyarorszag ujratoltve :)

Az idei osz tulnyomoreszt regi ugyfelek ujra latogatasa volt. Ismet nottek a gyerekek, az anyukak mar egyre nagyobb ruttinnal es turelemmel keszulnek a fotozasra :)
Celtudatosan a 2011-es evhez keszulo naptarhoz fotoztunk (remelhetoleg a nagymamak legnagyobb oromere), ket ora alatt ateltunk mind a negy evszakot, sot meg aparol is keszult egy ceges portre :)



2011. november 4., péntek

Itt van az osz, itt van ujra

Itt van az osz, itt van ujra, avagy egy kellemes delutani seta a szigetvari varnal...
A good old stroll after a huge family meal, what else can one ask for - a beautiful autumn afternoon at Szigetvar...





ITT VAN AZ ÕSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az õsz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban õsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébõl is látszik, hogy csak
Álmos õ, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ûlj le mellém,
Ûlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergõ természetet.

2011. november 2., szerda

Praga 2011

van az úgy, hogy az ember elindul Prágába és egy izraeli kisvárosban köt ki. Nos velem is pontosan ez történt. Mikor felszálltunk édesanyámmal a drezdai gyorsra, még mi sem sejtettük, hogy nem egy átlagos városnézésnek nézünk elébe. A hotelben megismerkedtunk egy izraeli hazasparral, es egy remek fotossal, igy nem csoda, hogy a reggeli croissant es kave elfogyasztasa kozben egyik pillanatrol a masikra maris egy izraeli kisvarosban talaltuk magunkat, egy Waldorf iskolaban, ahol zsido tanarok arab gyerekeket oktatnak. A magas politikatol ugyanis, mint megtudtam, mar nem varnak megoldast az emberek, megprobalnak a maguk modjan nyitni egymas fele, es talan (a remeny hal meg utoljara) ez egyszer a kisemberek peldajat kovetik majd a nagykutyak. Drukkolok, hogy megepuljenek a hidak tanarok es szulok, gyermekek es gyermekek kozott, hogy at tudjon rajtuk setalni a beke... No errol meg tudnek meselni, talan egyszer egy ujsagcikkben...

Par kep veletlenszeruen kivalasztva:



Jonatanok tetovan teve-tova szallnak: