van az úgy, hogy az ember elindul Prágába és egy izraeli kisvárosban köt ki. Nos velem is pontosan ez történt. Mikor felszálltunk édesanyámmal a drezdai gyorsra, még mi sem sejtettük, hogy nem egy átlagos városnézésnek nézünk elébe. A hotelben megismerkedtunk egy izraeli hazasparral, es egy remek fotossal, igy nem csoda, hogy a reggeli croissant es kave elfogyasztasa kozben egyik pillanatrol a masikra maris egy izraeli kisvarosban talaltuk magunkat, egy Waldorf iskolaban, ahol zsido tanarok arab gyerekeket oktatnak. A magas politikatol ugyanis, mint megtudtam, mar nem varnak megoldast az emberek, megprobalnak a maguk modjan nyitni egymas fele, es talan (a remeny hal meg utoljara) ez egyszer a kisemberek peldajat kovetik majd a nagykutyak. Drukkolok, hogy megepuljenek a hidak tanarok es szulok, gyermekek es gyermekek kozott, hogy at tudjon rajtuk setalni a beke... No errol meg tudnek meselni, talan egyszer egy ujsagcikkben...
Par kep veletlenszeruen kivalasztva:
Jonatanok tetovan teve-tova szallnak:
