Azt hiszem a rimpocse áldása hatott, ritka helyes és boldog kislány lett Tarából... Nálam volt a kamera, amikor meglátogattam őket, hét és fél perc alatt remek képek születtek :) aztán mindenki ment a dolgára, a gyerekek játszani mi meg teázni...
2013. december 4., szerda
2013. november 29., péntek
amikor a gimnáziumi padtársad férjhez megy...
nincs más választásod, mint előkapni a fotóscuccodat és életed árán is az Óperenciás tengeren túli kis vadászházba eljutva (mit sem törődve az időjárás és a GPS szeszélyeivel) lefotózd a nagy eseményt.
Aztán persze ha nem vagy megelégedve a millió dolláros sminkkel, állj neki nyugodtan korrigálni a hibát :)
A meghatottság könnyei keveredtek az örömkönnyekkel, mikor az ifjú pár után előkerült a zsibóti borocska és pálinka.
Szívől kívánok sok boldogságot!
Egy legjobb barátnő mindig jól jön a háznál :)
2013. november 27., szerda
Csipkerózsika - Sleeping Beauty
Az elmúlt fél évben elhanyagoltam a blogírást, most igyekszem pótolni. Nem is lehet kedvesebb dologgal kezdeni, mint egy békésen alvó kéthetes baba képeivel. Eddig nem nagyon használtam kiegészítőket a babafotózásokon, itt az anyuka felkészülten várt a dolgokkal, amit szeretett volna látni a fotókon. Nagyon helyes volt a kis korona, azt hiszem én is beszerzek egyet :)
2013. március 5., kedd
Tara
hol is kezdjem... csak közhelyek jutnak elsőként az eszembe... kérj és megadatik... türelem rózsát terem... engedd el és megkapod...
Vannak, akik szerint a gyerekek választják szüleiket, hogy tanítsák őket...
Tarára nyolc évet vártak a szülei, és bár nem az ő testükből-vérükből született, tudták, hogy hozzájuk jött...
Decemberben, amikor megáldották a házasságukat, még nem gondolhatták, hogy mekkora ajándékot kapnak nemsokára az élettől. Aztán egyik nap megcsörrent a telefon, hogy született egy kislány...
Miután hazavitték Tarát a kórházból, ahol szülőanyja életet adott neki, eldöntötték, hogy buddhista hitük szerint áldást kérnek rá a lámától. Február 25.-e tízmilliószoros nap volt a buddhista tanítások szerint, így ezen a napon szerették volna meglátogatni a lámát az áldásért. Később kiderült, hogy ezen a napon Budapesten tartózkodott Khenpo Tashi indiai rinpocse, így ő áldhatta meg Tarát.
Egy évet éltem Japánban, láttam már jópár buddhista szertartást, de azt soha nem gondoltam volna, hogy egy Baross utcai magyar buddhista templomban kezdem el kapisgálni a szellemiségét...
Kiváltságosnak érzem magam, hogy jelen lehettem ezen az eseményen, hogy találkozhattam a rinpocséval és a lámával, és nem utolsó sorban azért, hogy én is lelassuljak egy kicsit, kiszakadjak a mindennapi rohanásból és hálát adjak azokért, akiket szeretek.
Tara a legjobb családot választotta, sok örömet kívánok mindannyiuknak...
2013. február 18., hétfő
Hogy mondják azt fransziául - folytatás...
Diane-éknél két éve voltam fotózni, kisfiuk születése előtt és után. Most megérkezett a kistestvér is, így megérkeztem én is :)
Kicsit hosszabb lesz a mai bejegyzés a korábbiaknál, hiszen most nem csak az itteni fotózásról szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen kérdések foglalkoztattak mostanában a fotózási stílusommal kapcsolatban.
Nem tudom nem észre venni a tendenciát, hogy a kisgyermekes szülők egyre jobban szeretik a gyermekeiket habos-babos, cuki amerikai hátterek előtt látni, cuki ruhákban, cuki kiegészítőkkel. Eddig ellenálltam a könnyű siker csábításának, de az elmúlt pár hónapban eljátszottam a gondolattal, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a műterem melegében, állandóan ugyanazok a fények és díszletek között fotózni a futószalagon érkező gyermekeket. Fél óra alatt le lehetne nyomni egy családot (ahogy pár kolléga mondja), nem kellene kiutazni szakadó hóesésben, és a végeredmény is mindig garantáltan ugyanolyan lenne. Rá kellett jönnöm azonban, hogy bármennyire is hívogató a műterem biztonsága, mégsem tudom egyenlőre feladni azt, amiben hiszek, aki vagyok. Hiszem, hogy az emberek kellemesebben érzik magukat otthonaikban, és a jó fotókon ez meglátszik. Jó, lehet, hogy nem az újszülöttön, de az édesapán mindenképpen...
A műteremben pedig kiélhetjük minden szenvedélyünket, mellyel valami újat, érdekeset, drámait szeretnénk megjeleníteni.
A gyerekek apukája egy nagyon komoly tükörrelflexes géppel fotózta a történéseket, nem is álltam meg megkérdezni tőle, hogy miért is hívtak engem ide. A válasz bár meglepett, de nagyon örömet is okozott: "Én csak dokumentálom az eseményeket, amit viszont te csinálsz, az művészet."
Nagyon hálás vagyok ezekért a szavakért, hiszen ez megerősített abban, hogy jó úton járok, és amíg van a munkáim iránt kereslet, addig minden rendben lesz, ha meg már nem lesz, akkor más utat kell választanom.
Íme Lili és családja képei:
2013. február 7., csütörtök
Amikor valaki nem akarja, hogy fotózzák :) When somebody doesn't want to be photographed
Van az úgy, hogy valaki nem akarja, hogy lefotózzák, de a csúnya, rossz fotós mégis megteszi. Mint például a drága barátosnőm esetében is, aki szerint róla nem lehet jó képeket készíteni... Azt hiszem erről vitatkozhatnánk.
It can happen that someone doesn't want to be photographed, just like my dear friend, who is convinced that it is impossible to take a good picture of her. Well I still did it, although i had to force it on her... I think she was wrong...
2013. február 4., hétfő
Buddhista esküvő - Karmapa Ház
Fotóztam már zsidó esküvőt, polgári esküvőt, katolikus esküvőt, református esküvőt, ateista esküvőt, japán esküvőt, francia esküvőt, elhalasztott esküvőt, megismételt esküvőt, tengerparti esküvőt, téli hóeséses esküvőt, újrajátszott esküvőt (mert az igazit a fotós elrontotta), de buddhista esküvőt még soha. Izgultam is egy kicsit mielőtt beszéltem volna a lámával, hiszen még azt sem tudtam, hogy szólítsam meg, gondoltam a dícsértessék itt nem fog működni. A kedves láma bácsi azonban remekül kezelte a zavaromat, és elmagyarázta, hogy mi fog történni.
A szertartás egy hosszú meditációval kezdődött és áldással végződött. Senki nem ígért vagy fogadott semmit, mégis mindenki elégedetten távozott.
És igen, így csináltak bolondot a szegény fotósból, akinek a szertartás végére már jéggé fagyott a lába, és ezen az állapoton még az előre melegített férfizokni és házipapucs sem segített:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)