hol is kezdjem... csak közhelyek jutnak elsőként az eszembe... kérj és megadatik... türelem rózsát terem... engedd el és megkapod...
Vannak, akik szerint a gyerekek választják szüleiket, hogy tanítsák őket...
Tarára nyolc évet vártak a szülei, és bár nem az ő testükből-vérükből született, tudták, hogy hozzájuk jött...
Decemberben, amikor megáldották a házasságukat, még nem gondolhatták, hogy mekkora ajándékot kapnak nemsokára az élettől. Aztán egyik nap megcsörrent a telefon, hogy született egy kislány...
Miután hazavitték Tarát a kórházból, ahol szülőanyja életet adott neki, eldöntötték, hogy buddhista hitük szerint áldást kérnek rá a lámától. Február 25.-e tízmilliószoros nap volt a buddhista tanítások szerint, így ezen a napon szerették volna meglátogatni a lámát az áldásért. Később kiderült, hogy ezen a napon Budapesten tartózkodott Khenpo Tashi indiai rinpocse, így ő áldhatta meg Tarát.
Egy évet éltem Japánban, láttam már jópár buddhista szertartást, de azt soha nem gondoltam volna, hogy egy Baross utcai magyar buddhista templomban kezdem el kapisgálni a szellemiségét...
Kiváltságosnak érzem magam, hogy jelen lehettem ezen az eseményen, hogy találkozhattam a rinpocséval és a lámával, és nem utolsó sorban azért, hogy én is lelassuljak egy kicsit, kiszakadjak a mindennapi rohanásból és hálát adjak azokért, akiket szeretek.
Tara a legjobb családot választotta, sok örömet kívánok mindannyiuknak...
