Bár valószínűleg az év legmelegebb napja volt, a násznép fittyet hányva a tűző napsütésre ünnepelte az ifjú párt.
A vacsora kezdete előtt a vőlegény megköszönte díszvendégeinek, egy holland házaspárnak, amiért a szüleik anno a második világháború alatt bújtatták édesapját, így megmentetve életét. A vőlegénnyel együtt felállt az összes gyermek és unoka, akik áttételesen ugyan, de szintén nekik köszönhették az életüket. Hirtelen összeszámoltam, nyolcan-kilencen lehettek. Megható volt...
A pár perces megemlékezés után jöhetett a kóser vacsora, ami isteni volt, csak a cigányzenészek böködték egy ideig tanácstalanul villájukkal a finomabbnál finomabb fogásokat, míg végül nekik (és nekem :) ) felszolgálták a fincsi sült husit :)








Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése