gesztenyetorta - habos kave - baratkozas

Na kinek van a legjobb munkaja? na kinek? hat nekem! Frissen sutott tortaval es finom kaveval varnak, kedves gyerekek olvasnak nekem Annaespetit, anyaval megvitatjuk a Szep Lak cikkeit :) Az meg csak hab a tortan, hogy a fotok atadasat csak a Villa Bagetell-be tudtuk megszervezni ;)

Irorszag-Magyarorszag ujratoltve :)

Az idei osz tulnyomoreszt regi ugyfelek ujra latogatasa volt. Ismet nottek a gyerekek, az anyukak mar egyre nagyobb ruttinnal es turelemmel keszulnek a fotozasra :)

Celtudatosan a 2011-es evhez keszulo naptarhoz fotoztunk (remelhetoleg a nagymamak legnagyobb oromere), ket ora alatt ateltunk mind a negy evszakot, sot meg aparol is keszult egy ceges portre :)

Itt van az osz, itt van ujra

Itt van az osz, itt van ujra, avagy egy kellemes delutani seta a szigetvari varnal...

A good old stroll after a huge family meal, what else can one ask for - a beautiful autumn afternoon at Szigetvar...

ITT VAN AZ ÕSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az õsz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szeretõ anya.

És valóban õsszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szemébõl is látszik, hogy csak

Álmos õ, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ûlj le mellém,

Ûlj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergõ természetet.

Praga 2011

van az úgy, hogy az ember elindul Prágába és egy izraeli kisvárosban köt ki. Nos velem is pontosan ez történt. Mikor felszálltunk édesanyámmal a drezdai gyorsra, még mi sem sejtettük, hogy nem egy átlagos városnézésnek nézünk elébe. A hotelben megismerkedtunk egy izraeli hazasparral, es egy remek fotossal, igy nem csoda, hogy a reggeli croissant es kave elfogyasztasa kozben egyik pillanatrol a masikra maris egy izraeli kisvarosban talaltuk magunkat, egy Waldorf iskolaban, ahol zsido tanarok arab gyerekeket oktatnak. A magas politikatol ugyanis, mint megtudtam, mar nem varnak megoldast az emberek, megprobalnak a maguk modjan nyitni egymas fele, es talan (a remeny hal meg utoljara) ez egyszer a kisemberek peldajat kovetik majd a nagykutyak. Drukkolok, hogy megepuljenek a hidak tanarok es szulok, gyermekek es gyermekek kozott, hogy at tudjon rajtuk setalni a beke... No errol meg tudnek meselni, talan egyszer egy ujsagcikkben...

Par kep veletlenszeruen kivalasztva:

Jonatanok tetovan teve-tova szallnak: